Lerici Ligúria keleti szélén terül el, mint egy tenger felé néző kis amfiteátrum - pasztellszínű házak, pálmafákkal szegélyezett sétány, és egy vár, amely mintha őrizné a Költők-öblét.

Camogli egy kis ligúr halászfalu, amely a tenger felől úgy néz ki, mintha egy sor vízfesték-színből állna - rózsaszín, citromsárga, terrakotta - a sötétzöld dombok előtt.

Noli az egyik olyan ligúr hely, amely szinte túl rendezettnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen - pasztellszínű házak, pálmafákkal szegélyezett sétány és egy középkori városmag, amely mindössze néhány lépésre rejtőzik a tengertől.

Atrani az Amalfi-part miniatűrája - a lépcsők, árnyas sikátorok és napfényes teraszok csipkézett hálózata, ahol a víz hangja sosem hagy el teljesen.

Tropea nem nagy, és ez a varázsa. Egy pillanatban mézszínű sikátorok labirintusában jársz, ahol a ruhák az erkélyek között lebegnek; a következőben egy szikláról nézel le olyan tiszta vízre, hogy mintha üveget öntöttek volna a homokra.

Positano és Amalfi között megbújva, Praiano az Amalfi-part halkabb változata. Kevesebb tömeg, lassabb reggelek, napfényes teraszok, amelyek kártyapakliként tornyosulnak a sziklán.

A meleg esték tenger sója és grillezett kardhal illatát árasztják Castellammare del Golfóban.

Civitavecchia híres a kompokról és a tengerjáró hajókról, de ha kilépsz a kikötő kapuján, a levegő máris sóval és meleg kő illatával telik meg. Hallod a bőröndök kerekeit a kövezeten, egy robogó elsuhan, és valahol egy kávégép sziszegve adja az eszpresszót, akár egy apró gőzgép.

Olaszország sarkantyújának legvégén, Santa Maria di Leuca ül ott, ahol két tenger kezet fog.

Scilla az a fajta tengerparti város, amit elképzelsz, amikor valaki Dél-Olaszországról beszél - egy sziklacsoport, amely egy szikla oldalához tapad, fehér halászhajók tolakodnak a rakpartnál, a tenger olyan tiszta, hogy meg lehet számolni a kavicsokat.

Marzamemi egy napsütötte halászfalú Szicília délkeleti szélén, ahol a mézszínű kő találkozik a ragyogó kék tengerrel, és a só és a grillezett hal illata száll a szűk utcákon keresztül.

A mészkősziklákra települve és az Adria hullámai által mossa Polignano a Mare olyan, mint egy vízfestmény, amit valaki elfelejtett befejezni – minden csak égbolt, krétás falak és egy tenger, ami folyamatosan változtatja a hangulatát.